Bled története
Bled keletkezése
A termékeny föld, a kastélydomb és a sziget, a védelmet nyújtó menedék mindig vonzó hatással volt a bledi letelepülésre. Az első emberi nyomok Bleden a kőkorszakból származnak. A vaskorban, amikor az alpesi területeken elkezdték a vas bányászatát, a letelepülők száma megnövekedett. A szláv nekropolisz, Pristava pod Gradom rétege alatt az archeológusok 80 égetett sírt találtak a késő vaskorból (i.e. 800-600), a Kelta és a Római letetek sokkal szerényebbek. Bled lakossága csak később, a szlávok érkezésével lett sűrűbb. A szláv települések pont ott voltak nagy valószínűséggel, ahol a késő középkorban a tó menti Mlino, Želeče, Zagorice, Grad és Rečica faluk épültek ki. Sok ismert temető található itt: Žale - a jelenlegi temető (archeológiai ásatások 1894-ben), a mai Vila Bled (1929) parkja, a temető Želečeben (1937), a terjedelmes temető Pristava pod Gradom (1948-1951), a temető, mely a jelenlegi parkolóhelyen a kastély bejárata alatt helyezkedett el (1960, 1968) és a Bled szigeten fekvő temető (1962-1966).
A szlávok letelepülése
A szlávok letelepülésének első hulláma Bledet a VII. században érte el, a következő a IX. és X. század körül érte el a Bled-medencét. Az első letelepülés leletei, Szamo király régi szláv államának (632 - 658) kultúráját és a késő ókori hagyományt ábrázolják. A második hullám leletei, úgy, mint a sírban talált tárgyak (félhold formájú fülbevaló zománccal, kerek bross és vas kések) Bled X. századi történelmi fejlődését ábrázolják (ennek egy része a Kastély múzeumában van kiállítva).
A brixeni püspökök
A régi szláv állam bukása után Bled és környéke, frank (Nagy Károly, 782) és később német hatalom alá kerültek. 1004-ben II. Henrik császár Bledet a Száva folyó két ága közötti területtel, 1011-ben pedig a bledi várat Albuin brixeni püspöknek ajándékozta (az eredeti birtoklevél fotokópiája a kastélyi gyűjteményben található). Ez az intézkedés volt az egyik fő fordulópont Bled történelmében. A vár őrei lovagok voltak, akik fenntartották a feudális jogokat a püspök nevében. Ennek eredményeként nagy változások történtek a birtokok alakításában a régió településein. A XIV. század közepén a brixeni püspökök felhagytak a tulajdon közvetlen igazgatásával és bérbe adták az akkori vezetőnek, a von Kreig családnak. A gróf jogsértése, brutális bánásmódja és elnyomása miatt 1515-ben parasztlázadás tört ki a régi igazságért és lerombolták a várat. 1558 -ban a protestáns hitet védelmező VII. Herbert Auersperg vette át a bledi várkastélyt. A XVIII. század közepéig a kastély bérbevevői csak nemesek voltak, később polgárok is, de ők ritkán éltek a kastélyban. 1803-ban, 800 év brixeni hatalom után, egy bécsi udvari bizottság rendelete alapján Bled állami tulajdonba került.
© Vizualist
1809 és 1813 között a Napóleoni Birodalom Illír tartományának része volt, majd ismét az osztrák császárság kezébe jutott, amely visszaadta Bledet a brixeni püspököknek 1838-ban. Tíz évvel később a feudális rend felszámolásával elvesztette a feudális gazdasági és társadalmi jellegét.
A XIX. század második felében Bled jelentősen megváltozott. Gorenjska jellegzetes falvai, melyek önálló egységek voltak a középkor óta, egyesültek. Jövedelmük csökkent és 1858-ben Brixen eladta a bledi birtokot Viktor Ruardnak, a Jesenice-i vasművek tulajdonosának. Ő megtartotta a kastélyt, a tavat és a tó körüli földet, a többi tulajdont pedig eladta a kranji Ipari Társaságnak. 1882-ben Ruard eladta a vagyont egy bécsi nagykereskedőnek Adolf Muhrnak, 1919-ben a kastélyt a tóval együtt Ivan Kenda fogadós vette meg, így a birtok először került szlovén kezekbe. 1937-ben a tulajdont a Szövetkezeti Kereskedelmi Bank vette át és végül a Dráva Tartomány vette meg. A második világháború alatt Bled német katonai és polgári főhadiszállás lett, majd 1960-ban megszerezte a város státuszát. A mai Bled több kis tó menti faluból keletkezett. Grad, Mlino, Rečica, Želeče és Zagorice faluk a korai középkorból származnak. Ezek a falvak az utolsó száz év alatt egyesültek.
Az idegenforgalom történelme
Bled első látogatói Carniola-i (Krajna-i), Carinthia-i (Karintia-i), Styria-i (Stájerország-i), Friuli és ausztriai zarándokok voltak, akiknek célja a szigeten lévő Mária-templom megtekintése volt. A vallási istentisztelet mellet megcsodálták a helység szépségeit, az elbeszéléseik alapján egyre több zarándok látogatott Bledre. Az egyszerű népeken kívül az uraság is látogatta Bledet. Janez Vajkard Valvasor, egy helyi arisztokrata és polihisztor Carniolaból (Kranjból) 1689-ben megírta "A Carniola hercegség dicsősége!"című könyvet, melyben többek közt megemlíti a bledi termálvizet. A kastély ügyintézője Weidmann a nagyszámú látogató miatt be akarta temetetni a termálvíz forrását, de szerencsére még idejében leállították. Az emberek továbbra is jártak a fürdőbe, és mint Valvasor mondta, sokan visszanyerték egészségüket. Weidmann mellett a következő kastély gondnok, Ignac Novak is nagy fenyegetést jelentett a gyógy- és egyéb turizmus fejlődésének a fürdővárosban. Ő 1782 és 1787 között azt tervezte, hogy a tavat kiszárítja, hogy termékeny földhöz juthasson, a tó alsó részén található agyagot pedig majd alapanyagként használja a téglagyár. Novák ajánlatát a Carniolai vidéki gyűlés elutasította. 1822-ben a termálvíz-forrásokat egyszerű fakunyhóval fedték be. Mivel a források nem voltak különösen melegek (23°C), számos turista nem csak a gyógyító víz miatt jött Bledbe, hanem az idillikus táj megcsodálása miatt is.
© Tomaž Sedej
A híres angol természettudós Humphrey Davy ezt mondta Bledről "a legszebb hely, melyet Európában láttam". A szlovén nemzeti öntudat ébredése idején sok fiatal és felnőtt jött meglátogatni Bledet nacionalista lelkesedéssel, keresve az ősi szláv istennő Živa, és papnője Bogomila templomát.
Arnold Rikli
Az intenzív idegenforgalom kezdete 1855-be nyúlik vissza. A svájci gyógyító, Arnold Rikli az első emberek között volt, aki felismerte Bled éghajlatának értékét és előnyös helyzetét egy hosszú fürdőszezonra. Megalakította a Természet Gyógyítás Intézetét és bevezetett egy új kezelési módszert. Tudta, hogy a vendégek idecsalogatásához, szüksége van fürdőkre, rendben tartott sétáló utakra, kirándulási lehetőségekre és szálláshelyekre.
1895-ben, az akkori Hotel Park-kal szemben (ma Kazina) egy egyszerű svájci stílusú fa fürdőt állított fel az Egészségügyi Intézettel, amelyben az ő irodája, konyha, ebédlő és az adminisztratív irodák helyezkedett el. A páciensek számára kunyhókat épített, mely jellemző része volt az ő kezelési módszerének. A nagy érdeklődés miatt új, nagyobb fürdőket építettek 1899-ben. A tóban és a medencében való fürdés alkotta Rikli kezelési módszerének lényeges részét. Ehhez két hideg, 10°C és 15.6°C hőmérsékletű forrást használtak. Szintén ajánlotta a meleg- és a gőzfürdőt. Egyúttal kötelező volt a napozás a fürdő galériáján. A séta is része volt a gyógyító programnak. Több kirándulási pontot választott ki Bled területén, kategorizálta őket nehézségük szerint, külön a nők és a férfiak részére. A Rikli kezelési módszer megkövetelte a szigorú házszabályok betartását. Korai ébredés (5 és 6 óra között) után séta és más fizikai tevékenység következett a friss levegőn. A páciensek vitték a reggelijüket magukkal. A vérkeringés javítására mezítláb sétáltak a párás füvön.
Egy óra pihenés után, 10 órától a fürdőzés és a napozás következett. A déli pihenés 2 óráig tartott, majd egy szerény ebéd után ismét a fürdés, a napozás és a hosszú séták következtek. Délután 5.30-kor megvacsoráztak és azután szabadok voltak, és azt csináltak, amit akartak. A táplálkozásuk főleg növényekből állt, hús csak kivételes esetekbe volt az étlapon, felárral. Rikli teljes 52 évet tartózkodott Bleden. Ez idő alatt, dr. Mirko Kalin szerint, ő volt a világ egyik leghíresebb atmoszférikus természetgyógyásza. Dr. Kalin szerint Rikli kezelése hatásos volt sok betegség ellen: például a reuma, a migrén, az álmatlanság, a hisztéria, a vérszegénység, a rossz vérkeringés és az elhízás gyógyítására. Rikli páciensein kívül, Bled egyre inkább vonzotta azokat a látogatókat, akik nyaralásukat egy egészséges és gyönyörű környezetben akarták eltölteni.
1870-től, amikor elkészült a Trbiž-Ljubljana vasútvonal és Lescén felépült a pályaudvar, melyen személyi és expressz vonatok közlekedtek, Bled látogatói száma folyamatosan nőtt. 1903-ban, Bécsben a „Nagy nemzetközi fürdővárosok” kiállításon megkapta az arany érmet, 1906-ban pedig a Császári Ausztria figyelemreméltó turista pontjai közé sorolták.
© Jošt Gantar
A két világháború között Bled megtartotta Jugoszláviában a kozmopolita fürdővárosi jellegét. Egyidejűleg a jugoszláv Karadjordjević királyi család nyári székhelye volt. A nyári hónapok során a politikai és a diplomáciai élet középpontjává vált. A második világháború után folytatták a turizmus hagyományát - átvettek és felújítottak sok turista objektumot, amelyek a szlovénok tulajdonába kerültek. Tito itt tartózkodása során a Vila Bledet sok belföldi és külföldi államférfi, politikus látogatta meg. Vila Bled ma egy magas színvonalú szálloda a nagyon igényes vendégek számára.
Arnold Rikli sincs elfeledve. A tevékenységeinek 50. évfordulója alkalmából, Stražan emlékművet állítottak neki, valamint egy emléktáblát. A 125. évfordulója alkalmából a Bledi Turista Egyesület, a Fürdőváros Parkban egy emlékművet állított fel számára. Rikli módszereit és a modern terápiát a mai napig használják a Rikli Balance Hotelben a regeneratív orvoslás terén, Rikli hagyományként.
© Jošt Gantar