Bled történelme

Bled keletkezése

A termékeny föld, a kastélydomb és a sziget, a védelmet nyújtó menedék mindig vonzó hatással volt a bledi letelepülésre. Az első emberi nyomok Bleden a kőkorszakból származnak. A vaskorban, amikor az alpesi területeken elkezdték a vas bányászatát, a letelepülők száma megnövekedett. A szláv nekropolisz, Pristava pod Gradom rétege alatt az archeológusok 80 égetett sírt találtak a késő vaskorból (i.e. 800-600), a Kelta és a Római letetek sokkal szerényebbek. Bled lakossága csak később, a szlávok érkezésével lett sűrűbb. A szláv települések pont ott voltak nagy valószínűséggel, ahol a késő középkorban a tó menti Mlino, Želeče, Zagorice, Fok és Rečica faluk épültek ki.  

Sok ismert temető található itt: Žale - a jelenlegi temető (archeológiai ásatások 1894-ben), a mai Vila Bled (1929) parkja, a temető Želečeben (1937), a terjedelmes temető Pristava pod Gradom (1948-1951), a temető, mely a jelenlegi parkolóhelyen a kastély bejárata alatt helyezkedett el (1960, 1968) és a Bled szigeten fekvő temető (1962-1966)

A szlávok letelepülése

A szlávok letelepülésének első hulláma Bledet a VII. században érte el, a következő a IX. és X. század körül érte el a Bled-medencét. Az első letelepülés leletei, Szamo király régi szláv államának (632 - 658) kultúráját és a késő ókori hagyományt ábrázolják. A második hullám leletei, úgy, mint a sírban talált tárgyak (félhold formájú fülbevaló zománccal, kerek bross és vas kések) Bled X. századi történelmi fejlődését ábrázolják (ennek egy része a Kastély múzeumában van kiállítva).

A brixeni  püspökök

A régi szláv állam bukása után Bled és környéke, frank (Nagy Károly, 782) és később német hatalom alá kerültek. 1004-ben II. Henrik császár Bledet a Száva folyó két ága közötti területtel, 1011-ben pedig a bledi várat Albuin brixeni püspöknek ajándékozta (az eredeti birtoklevél fotokópiája a kastélyi gyűjteményben található). Ez az intézkedés volt az egyik fő fordulópont Bled történelmében. A vár őrei lovagok voltak, akik fenntartották a feudális jogokat a püspök nevében. Ennek eredményeként nagy változások történtek a birtokok alakításában a régió településein. A XIV. század közepén a brixeni püspökök felhagytak a tulajdon közvetlen igazgatásával és bérbe adták az akkori vezetőnek, a von Kreig családnak. A gróf jogsértése, brutális bánásmódja és elnyomása miatt 1515-ben parasztlázadás tört ki a régi igazságért és lerombolták a várat.

1558 -ban a protestáns hitet védelmező VII. Herbert Auersperg vette át a bledi várkastélyt. A XVIII. század közepéig a kastély bérbevevői csak nemesek voltak, később polgárok is, de ők ritkán éltek a kastélyban. 1803-ban, 800 év brixeni hatalom után, egy bécsi udvari bizottság rendelete alapján Bled állami tulajdonba került.

1809 és 1813 között a Napóleoni Birodalom Illír tartományának része volt, majd ismét az osztrák császárság kezébe jutott, amely visszaadta Bledet a brixeni püspököknek 1838-ban. Tíz évvel később a feudális rend felszámolásával elvesztette a feudális gazdasági és társadalmi jellegét.

A XIX. század második felében Bled jelentősen megváltozott. Gorenjska jellegzetes falvai, melyek önálló egységek voltak a középkor óta, egyesültek. Jövedelmük csökkent és 1858-ben Brixen eladta a bledi birtokot Viktor Ruardnak, a Jesenice-i vasművek tulajdonosának. Ő megtartotta a kastélyt, a tavat és a tó körüli földet, a többi tulajdont pedig eladta a kranji Ipari Társaságnak. 1882-ben Ruard eladta a vagyont egy bécsi nagykereskedőnek Adolf Muhrnak, 1919-ben a kastélyt a tóval együtt Ivan Kenda fogadós vette meg, így a birtok először került szlovén kezekbe. 1937-ben a tulajdont a Szövetkezeti Kereskedelmi Bank vette át és végül a Dráva Tartomány vette meg. A második világháború alatt Bled német katonai és polgári főhadiszállás lett, majd 1960-ban megszerezte a város státuszát. A mai Bled több kis tó menti faluból keletkezett. Grad, Mlino, Rečica, Želeče és Zagorice faluk a korai középkorból származnak. Ezek a falvak az utolsó száz év alatt egyesültek.